1. fejezet ~ Bleed

      Ezt a zenét ajánlom a fejezethez. Jó szórakozást! :)   
                               
-Hogy érzed magad? - kérdezte megszokottan Mrs. Griffin.

- Jól vagyok. - mondtam közömbösen, de közben bólogattam, hogy minél meggyőzőbbnek tűnjek.

- Van egy jó hírem. Remélem ez majd segíteni fog lezárni magadban ezt a dolgot, még, ha nem is teljesen, de legalább egy kis löketet adhat. - mondta kedvesen, mire kissé izgatott lettem és változtattam eddigi tartásomon és felé hajoltam a kényelmes bőrfotelben.
Nagy levegőt vett, kezei keresztbe tett lábain nyugodtak összekulcsolva. Nyugalmat árasztott, amitől én is nyugodtabb voltam.

- A rendőrség lezárta az ügyet. Megtalálták a lány gyilkosát. - fellélegeztem egy pillanatra, de a lány szó hallatán újra bevillant a holttest és gyomrom görcsbe rándult.

- Ez nagyszerű,  - mondtam kissé feszülten - tényleg, és esetleg...öhm, megtudhatnám a részleteket, tudja az indítékot stb. - hangom elcsuklott, de tényleg kíváncsi voltam, hogy tehet ilyet valaki.

- Kellie, nem hinném, hogy ez annyira jó ötlet lenne - kezdte, de közbe vágtam.

- De tudnom kell. Sokat segítene, tudja.

- Rendben. Beszélek Mr. Mahone-nal és nemsoká megtudod a részleteket. - egyezett bele.

A foglalkozás további részében kérdezett a rémálmaimról, amik máig gyötörnek, és arról is beszélt, hogy sokat fejlődtem és lassan az út végéhez érek. Nagyon örültem neki, hogy ezt hallottam, mert ettől még jobban éreztem, hogy ez lassan lezárul és csak egy dolog lesz a múltból.

Mikor elhagytam Mrs. Griffin szobáját fellélegeztem. Anya már kint állt a kocsival, beszálltam.

- Na, hogy ment? - kérdezte kedvesen.

- Jól. - válaszoltam röviden és ezzel lezártam a beszélgetést. Egész úton csöndben haladtunk, csak az ablakon bámultam kifelé. Ahogy anya beállt a garázsba már pattantam is ki. Bementem a házba, majd fel a lépcsőn és a szobám felé vettem az irányt.
Nem volt egy nagy szoba, az ajtóval szemben egy ágy, ami ugyan nem volt franciaágy, de nem sokkal volt kisebb. Az ágy felett nagy, kocka alakú ablak, az egyetlen természetes fényforrásom. Jobbra egy éjjeli szekrény, balra egy álló tükör. Az ajtó felőli egyik sarokban egy kisebb szekrénysor állt, a másik sarokban egy íróasztal. A színek kellemesek, lila és fehér váltotta egymást, míg a bútorok mind világos fából készültek. Itt töltöttem életem nagy részét. Az íróasztalon álló laptophoz mentem, amit bekapcsolva hagytam és elindítottam a kedvenc zenéim listáját és lefeküdtem az ágyra. Behunytam a szemem, semmire sem akartam gondolni, csak hagytam, hogy a zene átjárjon.
Mikor kinyitottam a szemem már este 6 óra volt és a zene is abbamaradt. Nagyot nyújtóztam, majd felültem a puha ágyon. Fáradt voltam, de lementem kajálni, mert már egy jó ideje nem ettem. Anya a nappaliban volt, valami főzős műsort nézett a kanapén. Bementem az amerikai konyhába, ahonnan jól láttam a tv-t. Benéztem a hűtőbe, mire anyám megszólalt.

- Éhes vagy? - nem, csak melegem volt és gondoltam bemászok a hűtőbe...ilyen kérdést!

- Igen. - válaszoltam halkan.

- Csináltam sajtos raviolit. Ott van a tűzhelyen. - mondta, miközben a tv-t nézte.

- Köszi!

Elővettem egy tányért, majd szedtem a ravioliból és öntöttem rá egy kis sajtszószt, majd beraktam a mikróba. Előszedtem egy villát és egy szalvétát, leraktam az asztalra. Pár másodpercig még néztem, ahogy Gordon Ramsay az alkalmazottaira üvöltözik, majd a mikró pittyegni kezdett. Miután megvacsoráztam elmosogattam az edényeket és felmentem a szobámba. Semmi levegő nem volt bent, kinyitottam az ablakot. Megcsapott egy hűs szellő, bár nem sokat vártam így nyár elején.
 Ahogy kinéztem az ablakon megláttam Kellant a szöszi barátnőjével. Kellan a szomszédom, egyben első szerelmem. Fél évig voltunk együtt, de neki ennyi elég volt arra, hogy megcsaljon. Azóta nem mondanám, hogy jóban vagyunk. Bár mostanra ott tartok, hogy senkivel sem vagyok jóban. Nincsenek barátaim azóta, hogy...hogy az a lány...rátaláltunk. Előtte minden más volt. Minden szabadidőmet a barátaimmal töltöttem, imádtam velük lenni, Kellan is akkor hagyott el, mikor a legjobban szükségem lett volna rá. Pontosabban én hagytam el. A barátaimtól pedig egyik pillanatról a másikra hidegültem el. De jobb nekem így. Nem tudtam úgy Joanie-ra nézni, hogy ne jusson eszembe az a szegény lány.
Kellan és a barátnője a kertben ültek és beszélgettek. Mikor rájöttem, hogy bámulom őket gyorsan elmentem az ablaktól, majd leültem a laptop elé, csakhogy elfoglaljam magam.
Ahogy a közösségi oldalakat nézegettem megláttam egy képet, amit Gretchen küldött Joanie-nak. A kép 2 éve készült, a kedvenc cukrászdánknál. Az eredeti képen én is rajta vagyok, de ezen nem, levágtak a képről. Könnybe lábadt a szemem, hirtelen lehajtottam a laptop tetejét. Csak ültem és engedtem, hogy egy könnycsepp legördüljön. Mindig nyafogtam valamiért, több ruha, több szabadidő, de így utólag visszagondolva tökéletes életem volt. A jelenlegi helyzetet már életnek sem nevezném.

Másnap reggel anya ébresztett, telefonom volt. felültem az ágyban majd átvettem a mobilt.

- Halló? - kérdeztem álmosan.

- Jó reggelt Kellie! Sajnálom, hogy ilyenkor zavarlak, de Mr. Mahone átadta nekem az ügy aktájának másolatát. Ha szeretnél eljönni érte az irodámban leszek 11-ig. - közölte Mrs. Griffin, rápillantottam az órára, ami 9 órát mutatott.

- Ez nagyszerű, máris ott vagyok! - mondtam izgatottan, kiment az álom a szememből.

- Rendben. - lerakta.

A telefont visszaadtam anyának, aki végig mellettem állt.

- Elvigyelek? - kérdezte, majd megsimogatta az arcom.

- Az jó lenne. - bólogattam, majd kikeltem az ágyból és a ruhásszekrényemhez indultam. Felkaptam valamit, lerohantam a lépcsőn. Elvettem egy almát az étkezőasztalról, majd kimentem. Anya már kint állt a kocsival. Beszálltam, majd elindultunk.

Idegesen kopogtattam az Adele Griffin feliratú ajtón.

- Tessék! - mondta kedvesen. Benyitottam, majd becsuktam az ajtót magam mögött. Anya a kinti váróban maradt.

- Jó reggelt! - mondtam gyorsan, azt kívántam bárcsak egyből ideadná már azt a szart.

- Jó reggelt Kellie, ez aztán gyors volt! - mondta, majd az íróasztala fiókjából elővett egy sárga dossziét. Pont, mint a filmekben, bár ez csak egy másolat. Közelebb mentem Mrs. Griffinhez, aki már nyújtotta nekem a papírokat.

- Köszönöm -mondtam miután elvettem. Ránéztem a dossziéra, amin a Taylor Peterson név állt fordított sorrendben, vesszővel elválasztva. Egy krimiben érzem magam, amiben én vagyok az egyik áldozat.

- Minden rendben? - kérdezte Mrs. Griffin, ebből gondoltam, hogy arcokat vághatok.

- Igen, persze. Nem baj, ha ezt otthon olvasom el? - kérdeztem.

- Nem, menj csak. - mosolygott. Bólintottam, majd lassan elindultam az ajtó felé.
Visszanéztem, majd egy "viszlát" hagyta el a számat mielőtt kiléptem.
Anya felpattant, majd elindultunk a kocsihoz. Megint csöndes utunk volt. Tenyerem izzadt, mert tudtam, hogy azokat a papírokat tartom a kezeimben, amik úgymond az életemet menthetik meg.